Hatalmas "My Little Pony" torta

 

....Úristen....ennél a tortánál majdnem összeestem mire elkészült.

Leírom a "receptjét is, de előbb egy rövidke történet róla.

Egyik kedves sógorom a sok közül :-))) megkért, hogy a kislánya 3. szülinapjára készítsek neki egy pónis tortát. Először csak olyan sima, formatortára gondoltam, olyan amikor "fekszik" a póni....az a 2 dimenziós ugye...???? :-D

Elkezdtem keresgélni pónis torták után a neten, és egyik sem nyerte el a tetszésemet igazán, mindaddig amíg rá nem találtam erre, vagyis arra amiről ehhez vettem az ötletet.

Csak néztem, néztem  a képet, gondolkodtam, hogy is tudnám ezt megvalósítani, de nem volt ötletem, többek véleményét kikértem, de igazán senki nem tudott ötletet adni, hogy vonhatnám be, vagy hogy állíthatnám össze, hogy egyáltalán állva is maradjon.

Most már sajnálom, hogy nem csináltam a munkafolyamatról képeket, érdemes lett volna.

Először is fogtam egy 2 cm vastag, nagyon erős (tömör fa) falapot.

Kimértem arányosan, hova kerülnek a lábai, berajzoltam egy akkora kört amilyen vastagra szeretném a lábakat, ezeknek a köröknek pontosan kijelöltem a közepét.

Ezeken a pontokon fafúróval lyukat fúrtam, teljesen átfúrtam.

Ezekbe a lyukakba kellett beleállítanom a váz alapját, vagyis a négy fa rudat ami, a rud 1 cm-es vastag átmérőjű volt.

Ki volt számolva, hogy hol találkozik majd a láb a testtel, és hogy milyen magas rudak kellenek.

Szóval a négy előfúrt lyukba belekalapáltam a láb rudait. Olyan stabil volt, hogy ki sem lehetett rángatni belőle..

Nem nagyon tudom érthetően leírni ezért teszek be a vázról képet:

Nem koszos, csak vizes a lap, áttöröltem, hogy megtudjam mutatni a vázat.....:-))
Szóval erre mentek a lábak.
A felső részt csak azután tettem rá,miután mind a 4 lábat megcsináltam, máskülönben nem tudtam volna felhúzni a lábakat a tartórúdra.
Megcsináltam a lábakat, körbevontam vajkrémmel,és.....??????????????...nem fért be a lap a hűtőbe...ááááá :-)))))
Tanakodtunk a férjemmel, azt mondta nem lehet mást, mint fél centit levág a lap végéből, jól betakartuk az előkészített lábakat, és indult a vágás. Hála égnek sikerült :-)
Majd délután rátettem a testet, megformáztam pónisra, bekentem vajkrémmel, ismét be a hűtőbe.
A legnehezebb rész a bevonás volt.
Most már másképp csinálnám, de akkor ott per pillanat nem jutott az eszembe, hogy több részletben is bevonhattam volna, és az Unidecet szépen össze lehet utána simítani, úgy mintha egyben lenne.
Szóval elkezdtem kinyújtani 2,5 kg Unidecet. Nagyon nagy volt, alig bírtamfelelmelni hogy ne sérüljön.
Ezúton is köszönöm anyósom és sógornőm segítségét, hogy tartották bennem a lelket, és ahol tudtak tanácsokkal láttak el. :-)
Ráemeltem a pónira, és ha hiszitek ha nem nem volt rá elég a 2,5 kg unidec, kikellet egészíteni, majd egybeegyengetni, és így gyakorlatilag felvett 3 kg bevonót .
A fejet külön formáltam meg, és külön vontam be, és egy tartó rúd segítségével helyeztem a helyére.
A díszítés másnapra maradt, szemek sminkelése, sörénye, farka.
A sörény és farok részen volt marcipán is, mert volt olyan színem már bekeverve ami kellet, így azt használtam itt is.
Összesen csak a bevonók súlya legalább 5 kg-ot nyomott.
És nem volt vastag a bevonó, annyira vékony volt amennyire csak lehetett, hogy ne kelljen rá még több.
Ehető Csillámmal (vagyis Wiltonos lüszter porral szórtam be),ettől az egész csillámlott, nagyon jó volt.
A végére olyan súlya lett mikor minden rajta volt, hogy indulás előtt fél órával, azt mondtam a páromnak én már nem tudom ezt beemelni a hűtőbe, mert összesek alatta....:-))))
Szerencsére, borús hideg idő volt, így azt a fél órát kint állt a csomagolásban az asztalon.
Az egyik fotón látható hogy méretekben megközelített egy kisebb gyereket, és súlyban a 10 kg-ot is.
Nagyon megdolgoztam ezzel a ponival, de megérte, majd teszek fel képet az ünnepeltről is.

A felhasznált anyagok mennyiségét hamarosan írom.....