2011. november 25., péntek
Cukorházikó padlófűtéssel
Amikor megkaptam Melindától a tervrajzot, annyira örültem a kihívásnak, most egy heti munka után már nem ezt mondanám...csak vicceltem..:-))))
Baromi nehéz (legalábbis én úgy érzem), egy ilyen szerkezetet összeállítani.
Mindent nagyon pontosan át kell gondolni a tervezésnél mert később már nem lehet változtatni nagyon rajta.
Ugyebár az elemek jó egy hetet száradnak, és ha baleset történik összeállításnál, vagy nem passzol a helyére akkor elég kevés az esély arra hogy újra kezdjem.
Rengeteg bakit elkövettem itt is.
Sikereesen legyártottam az elemeket, vártam kb 5 napot, hogy száradjon, majd a házikót összeállítottam.
Na de amikor a tetőt állítottam össze eltörtem az egyik oldalát, álltam és néztem, és nem tudtam mitévő legyek, így gyorsan készítettem egy másikat, és gyors szárításba kezdtem, nagyon nagy mázlim volt és eléggé megszáradt az összeállításhoz.
Ez a cukortészta olyan száradás után mint a porcelán, sőt még annál is érzékenyebb, igaz hogy kőkeményre szárad, de törni is tud ám rendesen, azért is a tetőt puha törölközőn készítettem, és festettem.
A kérés az volt, hogy az egyik szobában legyen piros padlófűtés cső, amiben az 50-es szám kunkorodik, az ünnepelt életkorát jelképezve.
Sajnos a cukormáz kissé bordós árnyalatot vett fel száradás után, meg nem igazán úgy viselkedett ahogy azt én elterveztem.
Dolgozó munkásokat készítettem, és egy Sprintert.
Egyedül a Sprinter készült ehetetlen dologból, ugyanis annak a belseje hungarocell volt.
Ezzel az autóval viszont olyannyira nem voltam megelégedve, hogy már már zavart a látványa..:-)))
Az anyag amivel bevontam hirtelen száradt és nem tudtam belekarcolni az ajtók, stb...helyét, így utólag festegettem rá, de nem lett szép.
Valahogy akkor minden ellenem dolgozott, annyira izgultam...:-(
Néhány helyen összemaszatoltam, a felülete repedezett lett, még le is ejtettem.
Legszívesebben rá sem tettem volna a tortára.:-(
A tortácska ismét a házban volt elrejtve a ház hátsó részéből lehetett kiemelni, amit sajnos elfelejtettem lefotózni.
Az az igazság, hogy majd kiugrott a szívem amikor elvitték a tortát, hogy nehogy megnyomják, vagy leejtsék.
Mondta Melinda, hogy kb 2 órát fog utazni és este 8-kor lesz a buli.
Remélem sikeresen odaért a szülinaposhoz, mert én 5 körül meg 8 körül is idegesen rágtam a körmöm ám, hogy vajon rendben van e...
:-))))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon ötletes! Főleg, hogy így elrejtetted a tortát! :)
VálaszTörlésMost sem találok szavakat! Erre biztosan nem lennék képes! Már csak azért sem, mert neki sem állnék! Tudod: .... tökéletes!!! :-)
VálaszTörlésAtyavilág, ez már építészet! :) Eszméletlen lett! Neked aztán tényleg van türelmed! Elismerésem! :)
VálaszTörlésKöszi lányok!
VálaszTörlésNeem M@rti nem lett tökéletes!! :-)
Türelmem pedig...hááááááááát, néha elfogy menet közben, akkor kell egyet rá aludni :-D
Ez bizony nem kis munka volt!Le a kalappal!Szerintem is tökéletes!
VálaszTörlés